Elképesztően karcsú, szinte légies táblagép a Sony újdonsága, amely erőnek sincs híján. Az üzemidő azonban kissé kevéske, ráadásul igencsak megkérik a szépség árát.
Bevezető
A Sony nem szórakozik sokat a táblagépes piaccal, mindig van egy darab modelljük, ami az aktuális csúcsot igyekszik hozni. Már az előző generáció is a kínálat talán legszebb darabja volt, a Z2 Tablet is gyönyörű, igényes munka, egy darabka hitech, amit kézbe lehet venni, működik, gyors, teszi a dolgát és tele van finom részletmegoldásokkal. A japán cég egyelőre nem foglalkozik a kisebb méretosztállyal, nem foglalkozik azzal, hogy sok helyen lehetne spórolni egy olcsóbb modell kedvéért, ez van, ez a csúcsmodell, ezt kell szeretni.
Naná, hogy lehet is szeretni. Erre a gépre senki sem mondhatja, hogy valaminek a másolata, teljesen egyedi, rettentő elegáns, ráadásul ez is képes 30 percig ellenállni a víznek, szennyeződés pedig nem juthat be a készülékházba. Ami kicsit távolabbról nézve egy lap - kijelzővel. A Z2 Tablet az MWC-n mutatkozott be, nem övezte akkora felhajtás, mint az ugyanekkor debütáló Xperia Z2 okostelefont, pedig megérdemli a figyelmet ez a készülék is.
Valószínűleg azért nem ugráltak tömegek a gép körül a standon, mert első ránézésre nincs nagy eltérés az elődmodellhez képest. Ha egymás mellé tesszük a két masina adatait, akkor azért feltűnhet, hogy számos ponton történt előrelépés, ami nem csak a külsőt érintette, hanem a mai kor igényeihez igazították a mérnökök a hardvert is, ennél ütősebbet nem nagyon lehetett volna összerakni. De jól jelzi azért, hogy a Sony már a Tablet Z-vel is komoly versenyzőt engedett a ringbe, s ez nem jelen tesztünk alanyának érdemeit kisebbíti, mert a Z2 Tablet rettentően jó gép. Kicsit furcsa, hogy a megnevezésben történt némi cserebere, de ha valaki úgy keres rá, hogy Tablet Z2, akkor is meg fogja találni a releváns infókat.
Doboz, külső
Nem nagyon variáltak a dobozzal, a gép vastagságához képest nem túl vékony a pakk, de ennek az az oka, hogy a töltőfej nem papírból készült. Egy USB kábelt kapunk még az eszközhöz, ez minden. A Z2 Tablet viszont hamar kárpótol azért, mert nincsenek különösebb tartozékok, az eszköz eszméletlenül szép, elegáns, karcsú, minőségi, ebben a fekete színben kicsit még zord is. A derékszöggel és vonalzóval megrajzolt élek, az alig észrevehető, ezüstös oldalsó borítás és a masina légiessége mellett nem tudott elmenni senki szó nélkül. Így kell kinéznie egy csúcsmodellnek és így kell kinéznie egy Sony tabletnek.
Az elődmodellhez képest vannak változások, még ha azok elsőre nem is észrevehetőek annyira. Az, hogy még fél milliméterrel vékonyabb lett - na, bumm. De azért a 6,4 mm-es érték tekintélyt parancsol, jellemző, hogy a bal alsó sarokba költöztetett jack dugasz éppen csak ráfért a gépre. Már az előző Sony táblagépnél is azt mondtuk, hogy brutálisan könnyű és vékony, de 60 grammot így is sikerült faragni a súlyából, ami részben annak is köszönhető, hogy ezúttal nem üveg borítja a hátsó részt, ami nyilván így könnyebb és a vékonysági értéket is befolyásolja. A hátlapra került plasztik puha, finom anyag, a karcoknak talán jobban ellenál, viszont hamar maszatos lesz.
Bár mostanában egyre több cég arra hajt, hogy a kijelző körül vékony legyen a káva, a Sony nem áll be ebbe a sorba. A 10,1 inches, TFT megjelenítőt vaskos keret veszi körbe, ami nem okvetlenül baj: nem kell attól féljünk, hogy véletlenül az egyik támasztó ujjunk becsúszik a képbe és elindít néhány alkalmazást. A kijelző 1920 x 1200 pixel felbontású, betekintési szögei jók, fényereje elegendő, a színhűség szintén korrekt. Ha nagyon lentről nézem, akkor van némi sötétedés és egyúttal fátyolosodás is, de ehhez tényleg szinte vízszintesbe kell dönteni a masinát a kezünkben tartva.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Sony Xperia Tablet Z2 | Apple iPad Air | ASUS Transformer Pad TF701T | Samsung Galaxy NotePRO |
| Fehér fényerő | 405 nit | 385 nit | 322 nit | 379 nit |
| Fekete fényerő | 0,33 nit | 0,42 nit | 0,13 nit | 0,36 nit |
| Kontrasztarány | 1227:1 | 917:1 | 1075:1 | 1051:1 |
| Színhőmérséklet | 8090 K | 7356 K | 7374 K | 7213 K |
Onnan tudjuk, hogy melyik hivatalosan a cucc teteje, hogy a bal felső sarokban egy Sony felirat ad támpontot. A jobb csücsökben értesítési led villog, a két hangszóró pedig szinte észrevétlenül bújik meg az előlap két oldalán, majdnem az alsó sarkok mellett. Nagyon idétlenül kell ahhoz tartani a tabletet, hogy ezeket letakarjuk a kezünk valamely pontjával, úgyhogy az elhelyezés jónak mondható. A mi példányunk WiFi-only modell, ezért SIM fiók nincs rajta. Felül azonban be tudjuk tenni a microSD-t, amelynek ajtaja a microUSB csatlakozót is takarja. A cucc bal felén van a hangerőt szabályozó gomb, ezt könnyű megtalálni odafigyelés nélkül is, mert igen éles a széle. Alatta a kijelző feloldását és lezárását indukáló, kerek billentyűre tévedhet az ujjunk, ezt sem fogjuk eltéveszteni. És egyúttal megragadnám az alkalmat, hogy a többi gyártó figyelmét felhívjam arra, hogy egy 10 hüvelykes, jellemzően fektetett nézetben használandó tablet esetén tök logikátlan a hangerőt vezérlő billentyűket felülre költöztetni. Itt, oldalt, sokkal logikusabb helyen vannak.
A gép tetején találunk még egy infravörös portot, hogy tudjuk távirányítani ezt-azt a lakásban. A hátlapról már esett szó, arról viszont nem, hogy a jobb felső csücsükbe tolták ki a kamerát, amely mellett nincs villanó. Ezt felróttuk már az elődmodellnek is (azzal együtt, hogy tudjuk, hogy táblagéppel fotózni meglehetősen véleményes tevékenység). Az NFC apró emblémája nem okoz meglepetést, ahogyan az sem, hogy a Z2 Tablet nem szétszedhető. Cserébe viszont megfelel az IP58-as szabványnak, azaz fél órán keresztül tud üldögélni egy méter mély vízben, por pedig nem kerülhet be a készüléktestbe. Egy ilyen légies, vékony és könnyű szerkezetnél ez külön pozitívum, ebben nagyon jó a Sony - de a japán piac már évek óta igényli az ilyesmit, öröm, hogy nem csak hazai “vizekre” terveznek ilyen ellenálló gépeket.
Hardver, menü
Az van benne, aminek benne kell lennie. Ha egy gyártó úgy dönt, hogy csúcsmodellt rak össze, akkor 2014 elején ehhez az elérhető legújabb és legerősebb komponenseket kell beszereznie. A Sony a Qualcommal dolgozik együtt legtöbbször, így aztán a Spadragon 801-es SoC került a gépbe. Talán ez az első, Európában már piacra is került termék, ami ezt a procit kapta. A mi modellünkben egy APQ8074AB nevű chipset ücsörög, a 4G-s, SIM-et is kezelni képes verzióban ennek testvére, az MSM8974AB dolgozik. Értelemszerűen a kettő között az az eltérés, hogy utóbbi a mobilhálózatokat kezelő modult is tartalmazza. A Krait 400 magokból felépülő quad-core SoC 2,3 GHz-en ketyeg.
